Népfelkeléstől a szabadságharcig

Népfelkelés:   A néplélek (közösségi tudat) ösztönös megnyilvánulása, nem ideológiák vezérelte, hanem önvédelmi-érzelmi alapú össznépi művelet. Az ország lakosainak a többségét érintő negatív események és folyamatok következményeként megbomlik a normális viselkedés mód, és a társadalomban erős nyugtalanság, növekvő feszültség keletkezik. Amikor a közvélemény már úgy ítéli meg a helyzetet, hogy azon a közösség érdekében akár erőszak árán is változtatni kell, megteremtődtek a népfelkelés feltételei. (A népfelkelést nem szabad összetéveszteni a népfelkelőkkel, akik a hadsereg polgári kiegészítői voltak a dualizmus idején.) Ez még nem azt jelenti, hogy a népfelkelés megtörténik, hanem csak azt, hogy megtörténhet. A népfelkelésnek nem célja a fennálló hatalmi rend politikai struktúrájának a megváltoztatása, hanem a kiváltó okok megszüntetése, a népellenes cselekedeteket elkövetők felelősségre vonása. Ha van legalább egy elszánt, fegyveres csoport, mely úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a népfelkelés feltételei adottak, és képes egy olyan jól időzített műveletre, mely az egész társadalmat megrázza, a népfelkelés kirobbanhat. Ha a népfelkelés erős hatalmi ellenállás, vagy társadalmi megosztottság miatt rövid időn belül nem éri el a célját, rendszerdöntő forradalommá, vagy honvédő szabadságharccá is alakulhat.



Forradalom: 

Hosszú előkészítést igénylő, ideológiai alapú, rendszerdöntő művelet, melynek alapvető célja a fennálló politikai képlet erőszakos megváltoztatása. Ezt a célt az uralkodó réteg (osztály) kiirtásával, brutális fegyveres műveletekkel, az egész politikai struktúra szétverésével, és betarthatatlan ígéretekkel valósítja meg. A forradalmak kiváltó okai között első helyen szerepel a társadalom, különösen az uralkodó réteg totális erkölcsi válsága, a hatalom erőtlensége, és ezekből adódóan a rend hiánya, mely minden esetben gazdasági válsággal is jár. A forradalmak két főszereplője, a dekadens, erőtlen és hanyatló hatalomgyakorló réteg (osztály), és a gátlástalan, törtető, hatalomra vágyó réteg (osztály) olyan gyűlölettel lépnek fel egymással szemben, mely kizár minden megegyezést, és melyhez mindkét fél ideológiai alapokon keres támogatást a számukra különben semmit nem jelentő társadalomban.



Szabadságharc:

Minden, idegenek által elnyomott, kizsákmányolt, gazdasági javaitól, politikai szabadságjogaitól megfosztott nép legelemibb kötelessége. Nem lehetőség, hanem kötelesség. Kitörése nem szabályozható, a közösségi tudat legszebb megnyilvánulása, a nemzet életképességének bizonyítéka. Népfelkelés jellegű, nemzeti öntudat és érdekérvényesítő akarat vezérelte fegyveres, katonailag szervezett, össznépi totális ellenállás, mely a nemzet minden katonai és gazdasági erejét latba vetve igyekszik a szabadságát kivívni.

A magyarság történelme a szabadságharcok történelme. Rákóczi szabadságharc, 1848-1849-es szabadságharc, 1944-es hungarista szabadságharc, 1956-os szabadságharc.

Egy országon belüli különböző ideológiájú csoportok harca a hatalomért: polgárháború. Különböző fajú csoportok harca: etnikai (faji) háború. 

(Jövőnk.info nyomán :  http://www.jovonk.info/2012/08/09/zavargastol-szabadsagharcig-iiresz )

KIRA 

Tüntetéstől szabadságharcig

A fennálló rend, vagy rendszer, esetleg valamilyen erővel fenntartott közösségi képlet elleni szintén közösségi fellépésnek, ellenszegülésnek különböző fokozatai vannak. Azt, hogy mikor melyik érvényesül, nem a politikusok, vagy a média "szabályozza", hanem az ellenszegülés, ellenállás, vagy a tevőleges cselekvés körülményei. 

A tüntetések, az aláírásgyűjtések, élőláncok, és más demonstrációk már nem tartoznak a passzív ellenállási kategóriába, de még nem érik el az erőszakot is alkalmazni kész közösségi tevékenység szintjét, ezért jelzés értékű tevékenységeknek nevezzük őket. 

elzik, hogy a társadalomban, vagy annak egyes rétegeiben gondok vannak. A bajok akkor kezdődnek, amikor a tevőleges ellenállás is elkezdődik. A 2006-os őszi események idején a társadalom nem tudta minősíteni a történéseket. Voltak, akik forradalomnak gondolták (esetleg népfelkelésnek), mások egy radikális zavargásnak, megint mások pedig óriási botránynak.



Zendülés: erőszakot is alkalmazni kész csoportos ellenszegülés. Szervezett közösségekben a vezetés, illetve az általuk hozott döntések elleni szervezett fellépés, erőszakot csak szélsőséges reakciók esetében használ. Erőszak alkalmazása következtében lázadássá növekedhet. Általában fegyveres erőknél, vagy más zárt, kis közösségi rendszerekben fordul elő. Kiváltó okai legtöbbször materiális alapúak, némi morális színezettel.


Lázadás: Erőszakot alkalmazó csoportos és fegyveres ellenszegülés, mely az eszközökben már nem válogat. Jellemzői olyanok mint a zendülésnek, kisebb térségekre terjed ki és a résztvevők száma is viszonylag alacsony. Ennek ellenére hatásos, mert általában jól szervezett, céltudatos és brutális megnyilvánulásai miatt félelmet kelt. A legtöbb országban államellenes bűncselekmény, mert a lázadók nem a helyi rendelkezések, vagy személyek ellen lázadnak, hanem a központi irányítás valamelyik eleme, vagy a központi irányítás -államhatalom- ellen.

A lázadás erősebb jellegű ellenállási megnyilvánulása, jobb szervezettséget megkövetelő műveletei és nagyobb társadalmi hatása ellenére is alacsonyabb besorolást kapott mint zavargás, a benne résztvevők csekélyebb száma és a térbeli korlátozottsága miatt.


Zavargás: általában olyan, a közösségre nézve hátrányos, felháborító vagy félelemkeltő események váltják ki, melyek csak egy jól behatárolható térségre, vagy társadalmi rétegre vonatkoztatható. Szervezeti hátteret nem igényel, érzelmi, indulati alapú, sok esetben a legelemibb életfeltételek veszélybe kerülése váltja ki, de lehet felforgató célzatú is. Jellemzője a gyors kiteljesedése (eszkalálódása) a társadalom minden szektorába. Diktatúrákban a tüntetéseket általában zavargásnak minősítik.


Folyt köv. 

KIRA 

(Jövőnk.info nyomán) http://www.jovonk.info/2012/08/06/zavargastol-szabadsagharcig-i-resz