A fennálló rend, vagy rendszer, esetleg valamilyen erővel fenntartott közösségi képlet elleni szintén közösségi fellépésnek, ellenszegülésnek különböző fokozatai vannak. Azt, hogy mikor melyik érvényesül, nem a politikusok, vagy a média "szabályozza", hanem az ellenszegülés, ellenállás, vagy a tevőleges cselekvés körülményei.
A tüntetések, az aláírásgyűjtések, élőláncok, és más demonstrációk már nem tartoznak a passzív ellenállási kategóriába, de még nem érik el az erőszakot is alkalmazni kész közösségi tevékenység szintjét, ezért jelzés értékű tevékenységeknek nevezzük őket.
elzik, hogy a társadalomban, vagy annak egyes rétegeiben gondok vannak. A bajok akkor kezdődnek, amikor a tevőleges ellenállás is elkezdődik. A 2006-os őszi események idején a társadalom nem tudta minősíteni a történéseket. Voltak, akik forradalomnak gondolták (esetleg népfelkelésnek), mások egy radikális zavargásnak, megint mások pedig óriási botránynak.
Zendülés: erőszakot is alkalmazni kész csoportos ellenszegülés. Szervezett közösségekben a vezetés, illetve az általuk hozott döntések elleni szervezett fellépés, erőszakot csak szélsőséges reakciók esetében használ. Erőszak alkalmazása következtében lázadássá növekedhet. Általában fegyveres erőknél, vagy más zárt, kis közösségi rendszerekben fordul elő. Kiváltó okai legtöbbször materiális alapúak, némi morális színezettel.
Lázadás: Erőszakot alkalmazó csoportos és fegyveres ellenszegülés, mely az eszközökben már nem válogat. Jellemzői olyanok mint a zendülésnek, kisebb térségekre terjed ki és a résztvevők száma is viszonylag alacsony. Ennek ellenére hatásos, mert általában jól szervezett, céltudatos és brutális megnyilvánulásai miatt félelmet kelt. A legtöbb országban államellenes bűncselekmény, mert a lázadók nem a helyi rendelkezések, vagy személyek ellen lázadnak, hanem a központi irányítás valamelyik eleme, vagy a központi irányítás -államhatalom- ellen.
A lázadás erősebb jellegű ellenállási megnyilvánulása, jobb szervezettséget megkövetelő műveletei és nagyobb társadalmi hatása ellenére is alacsonyabb besorolást kapott mint zavargás, a benne résztvevők csekélyebb száma és a térbeli korlátozottsága miatt.
Zavargás: általában olyan, a közösségre nézve hátrányos, felháborító vagy félelemkeltő események váltják ki, melyek csak egy jól behatárolható térségre, vagy társadalmi rétegre vonatkoztatható. Szervezeti hátteret nem igényel, érzelmi, indulati alapú, sok esetben a legelemibb életfeltételek veszélybe kerülése váltja ki, de lehet felforgató célzatú is. Jellemzője a gyors kiteljesedése (eszkalálódása) a társadalom minden szektorába. Diktatúrákban a tüntetéseket általában zavargásnak minősítik.
Folyt köv.
KIRA
(Jövőnk.info nyomán) http://www.jovonk.info/2012/08/06/zavargastol-szabadsagharcig-i-resz
A tüntetések, az aláírásgyűjtések, élőláncok, és más demonstrációk már nem tartoznak a passzív ellenállási kategóriába, de még nem érik el az erőszakot is alkalmazni kész közösségi tevékenység szintjét, ezért jelzés értékű tevékenységeknek nevezzük őket.
elzik, hogy a társadalomban, vagy annak egyes rétegeiben gondok vannak. A bajok akkor kezdődnek, amikor a tevőleges ellenállás is elkezdődik. A 2006-os őszi események idején a társadalom nem tudta minősíteni a történéseket. Voltak, akik forradalomnak gondolták (esetleg népfelkelésnek), mások egy radikális zavargásnak, megint mások pedig óriási botránynak.
Zendülés: erőszakot is alkalmazni kész csoportos ellenszegülés. Szervezett közösségekben a vezetés, illetve az általuk hozott döntések elleni szervezett fellépés, erőszakot csak szélsőséges reakciók esetében használ. Erőszak alkalmazása következtében lázadássá növekedhet. Általában fegyveres erőknél, vagy más zárt, kis közösségi rendszerekben fordul elő. Kiváltó okai legtöbbször materiális alapúak, némi morális színezettel.
Lázadás: Erőszakot alkalmazó csoportos és fegyveres ellenszegülés, mely az eszközökben már nem válogat. Jellemzői olyanok mint a zendülésnek, kisebb térségekre terjed ki és a résztvevők száma is viszonylag alacsony. Ennek ellenére hatásos, mert általában jól szervezett, céltudatos és brutális megnyilvánulásai miatt félelmet kelt. A legtöbb országban államellenes bűncselekmény, mert a lázadók nem a helyi rendelkezések, vagy személyek ellen lázadnak, hanem a központi irányítás valamelyik eleme, vagy a központi irányítás -államhatalom- ellen.
A lázadás erősebb jellegű ellenállási megnyilvánulása, jobb szervezettséget megkövetelő műveletei és nagyobb társadalmi hatása ellenére is alacsonyabb besorolást kapott mint zavargás, a benne résztvevők csekélyebb száma és a térbeli korlátozottsága miatt.
Zavargás: általában olyan, a közösségre nézve hátrányos, felháborító vagy félelemkeltő események váltják ki, melyek csak egy jól behatárolható térségre, vagy társadalmi rétegre vonatkoztatható. Szervezeti hátteret nem igényel, érzelmi, indulati alapú, sok esetben a legelemibb életfeltételek veszélybe kerülése váltja ki, de lehet felforgató célzatú is. Jellemzője a gyors kiteljesedése (eszkalálódása) a társadalom minden szektorába. Diktatúrákban a tüntetéseket általában zavargásnak minősítik.
Folyt köv.
KIRA
(Jövőnk.info nyomán) http://www.jovonk.info/2012/08/06/zavargastol-szabadsagharcig-i-resz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése