Nekünk, mint túlélőknek, gerilláknak, szabadságharcosoknak, nem csak a harc okán kell fegyvert magunknál hordani. A táplálék szerzéshez használt fegyver ugyanolyan fontos!
Nem használhatjuk a harchoz alkalmazott fegyvereinket, csak vész esetén, ugyanis a lőszer drága kincs, hozzájutni pedig veszélyes és kockázatos, ezért nem lehet pazarolni. Mi akkor a megoldás? Készíteni kell a fegyvert. Mindenből amit találsz...
BOLA: Igen régi fegyver, amelyet már több ezer éve használnak vadászatra. A bola a parittyához hasonló eszköz, amely madarak, kisebb emlősállatok elejtésére szolgál. Az eszkimók és néhány dél-amerikai törzs vadász eszköze igen egyszerű felépítésű. A bola lényegében egy közel egy méter hosszú kötelekre erősített 3 (esetleg 4-5) kő. Ezeket a vadász a feje felett parittyaként elhajította a vad felé. A levegőben kóválygó eszköz madárral, vagy pl. őzzel való találkozásakor a kötelek rátekerednek a vadra, és így azt időlegesen megbénítják. A fegyver ritkán öli meg a vadat, ezért alkalmas az állatok élve történő befogására is. Mindenesetre mindig számítani kell arra, hogy az ideiglenesen megbénított, megkötözött vadat egy késsel, vagy akár egy vastagabb bottal gyorsan meg kell ölni, mielőtt kiszabadulna a kötélből.A bola könnyen elkészíthető, pótolható eszköz. Keressünk három közel egyforma nagyságú kavicsot, amely kb. fél teniszlabda nagyságú. Kell még hozzá erős vászon, ponyva, vagy akár vegyivédelmi köpeny darab is. Ebből vágjunk ki három közel arasznyi átmérőjű darabot, majd helyezzünk beléjük egy-egy kavicsokat. A követ szorosan bele kell kötni. A kavicsoktól kb. 85-95 cm kötélszárat hagyjunk, és ezeket a másik végüknél kössük egybe. A csomózást megtehetjük hagyományos csomóval is, de szokták még hurok formában is összeerősíteni.
Közép-Európában elsősorban a vízi szárnyasok és a fácán, fogoly ellen eredményes ez a vadászati mód. Túlélő helyzetben azonban kóbor macskák, kutyák elejtésére is jól használható a bola.
Nem használhatjuk a harchoz alkalmazott fegyvereinket, csak vész esetén, ugyanis a lőszer drága kincs, hozzájutni pedig veszélyes és kockázatos, ezért nem lehet pazarolni. Mi akkor a megoldás? Készíteni kell a fegyvert. Mindenből amit találsz...
BOLA: Igen régi fegyver, amelyet már több ezer éve használnak vadászatra. A bola a parittyához hasonló eszköz, amely madarak, kisebb emlősállatok elejtésére szolgál. Az eszkimók és néhány dél-amerikai törzs vadász eszköze igen egyszerű felépítésű. A bola lényegében egy közel egy méter hosszú kötelekre erősített 3 (esetleg 4-5) kő. Ezeket a vadász a feje felett parittyaként elhajította a vad felé. A levegőben kóválygó eszköz madárral, vagy pl. őzzel való találkozásakor a kötelek rátekerednek a vadra, és így azt időlegesen megbénítják. A fegyver ritkán öli meg a vadat, ezért alkalmas az állatok élve történő befogására is. Mindenesetre mindig számítani kell arra, hogy az ideiglenesen megbénított, megkötözött vadat egy késsel, vagy akár egy vastagabb bottal gyorsan meg kell ölni, mielőtt kiszabadulna a kötélből.A bola könnyen elkészíthető, pótolható eszköz. Keressünk három közel egyforma nagyságú kavicsot, amely kb. fél teniszlabda nagyságú. Kell még hozzá erős vászon, ponyva, vagy akár vegyivédelmi köpeny darab is. Ebből vágjunk ki három közel arasznyi átmérőjű darabot, majd helyezzünk beléjük egy-egy kavicsokat. A követ szorosan bele kell kötni. A kavicsoktól kb. 85-95 cm kötélszárat hagyjunk, és ezeket a másik végüknél kössük egybe. A csomózást megtehetjük hagyományos csomóval is, de szokták még hurok formában is összeerősíteni.
Közép-Európában elsősorban a vízi szárnyasok és a fácán, fogoly ellen eredményes ez a vadászati mód. Túlélő helyzetben azonban kóbor macskák, kutyák elejtésére is jól használható a bola.
Csúzli.
Gyerekként sokan használták ezt az egyszerű vadászeszközt. A gyakorlottabbak verebet, galambot, de még fácánt vagy vadkacsát is ejtettek el vele. Gyakorlott vadász kezében igen eredményes eszköz. A túlélő készletekben is gyakran megtalálható, előre elkészített csúzlik igen komoly fegyverek. A 6-8 milliméteres vas vagy ólom golyót akár 90-95 m/sec sebességgel repítik ki. A csúzli az egyik legkönnyebben elkészíthető fegyver. Szinte minden része megtalálható a terepen.
LÁNDZSA.
Minden földrészen ismert ez az ősi hajító fegyver. Egyszerű felépítése, elkészítési módja miatt szükségfegyverként még ma is jól használható. A lándzsával akár nagyobb vadat is elejthetünk, de alkalmas például az ellenséges őr megsemmisítésére akár 10 méterről is.
A legősibb lándzsák tulajdonképpen egyszerű 1,5-2 m hosszú botok voltak, amelyeknek egyik végét kihegyezték. Ilyen egyszerű szükségfegyver elkészítésére rendszerint hadifogságban is gyakran van lehetőségünk. A kihegyezett rész keménységét kiégetéssel fokozhatjuk. Számtalan lehetőség van a fegyver hatásosságának növelésére. A lándzsa csúcsába illesztett szuronynak, éles késnek a nyél tehetetlensége, tömege komoly behatolási mélységet biztosít. A lándzsanyélnek adott esetben akár egy seprűnyél is kiválóan megfelel. A kés, vagy valamilyen vágóél rögzítéséhez célszerű a lándzsarudat átmérőjének fele vastagságig bevágni, majd kötéllel erősen áttekerve rögzíteni azt.
Hadifogság esetén természetesen kicsi a valószínűsége, hogy késhez jutunk, de annak pótlását mással is megoldhatjuk. Egy éles szegélyű üvegdarab, de akár még egy konzervdobozból kivágott lemez is megteszi. A lemezdarabot kövön, betonon élesre fenhetjük. A vadászlándzsák általában széles, 50-70 mm keresztmetszetű vágóéllel is rendelkeznek, hogy nagy sérülést, széles vágott sebcsatornát hozzanak létre, és ezzel természetesen gyors elvérzést okozzanak...
A kerítésből, építkezésből zsákmányolt "betonvas lándzsa" előnye, hogy a nagy erővel szúrt késhez hasonlóan ez is áthatol a lövedék- és repeszálló mellényen is.
Miután elejtettük a vadat, összegyűjtöttük a bogyókat, egész takaros kis lakomát lehet rendezni. Fából szintén faragható vágó eszköz, kanál, villa, stb...
Folyt köv...
Folyt köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése