A tatárlakai lelet a világ egyik korai írásos kultúrájának emléke. A három, piktografikus jelekkel díszített táblácska-helyi agyagból készültek- 1961-ben került elő Erdélyben, Alsótatárlaka (Tărtăria) faluban (Alsócsóra község, Fehér megye) melyek keletkezését a tudósok kb. 6500 évre (!!!) teszik.
Még a múlt század vége felé Tatárlakától kb. 20 km-re a Maros-parti Tordoson, több mint 11.000 cserépdarabot találtak, melyek kb. 6.500 évesek. (És még mennyi lehet a földben!) Ezek között már a képjeleken kívül sok vonalasszerű jel is látható. A leleteket a kolozsvári múzeum őrzi, közülük alakra számos a magyar rovásjelekkel is megegyezik.
Jelen ismereteink szerint a Kárpát-medence ősi népe volt az írás feltalálója. Ebből következik, hogy rovásírásunk előbb volt mint a sumér, mezopotámiai és egyiptomi (!!!!) írások...
1961-ben Erdélyben, Tatárlakán, Nicolae Vlassza, kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú táblácskára bukkant.
A csontok alapján a szénizotópos vizsgálat eredménye szerint a lelet 6-6500 éves. A korongon írás és képírás, az egyik táblácskán csak képírás van, ezek a felső harmaduknál át vannak fúrva. A másik táblácskán két kecskének tűnő állat és egy növény képe látható. A korongon és a képírásos táblácskán lévő jelek 1000-1500 évvel idősebbek a sumér képírás első emlékeinél, valamint helyi, tatárlakai agyagból készültek. Kövessük nyomon, hogy e száraz tényszerű adatok alapján milyen következtetésre jutottak a kutatók.
Varga Géza a Bronzkori magyar írásbeliség című kötetben (Budapest, 1993) a mellékelt táblázatban hasonlítja össze a tatárlakai, mezopotámiai, tordosi és székely jeleket.
A székely rovásírás eredete című könyvében (Budapest, 1998) szintén táblázatban mutatja be, hogy a mai székely-magyar rovásírás 32 jelével 26 jel rokonítható a Tordos-Vinca kultúrkörből, amelyhez a tatárlakai táblácskák is tartoznak.
A korong megfejtése tehát Badiny Jós Ferenc olvasatában:
„Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya!
Vigyázó két szemed óvjon Nap atyánk fényében”
Bár a korongon lévő rovásjegyeinkről ennek ellenére sem mondhatunk le, teljes mértékben egyetérthetünk Badiny Jós Ferenc következő mondataival:
„Ez a tatárlakai amulette az emberiség első értelmes és nyelvtani szabályokat is tartalmazó írásemléke. Így a történelem a Kárpát-medencében kezdődik, ezzel az írásbeliséggel.”
Nem téved az úriember sokat! Sőt! A következő részből kiderül, hogy a világ többi írásbelisége, sőt NYELVE is egy azon helyről indul. A Kárpát medencéből...
folyt köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése