2011. december 31., szombat

Az utolsó békeév...

2011 utolsó napján írok nektek. Valószínűleg ez volt az utolsó olyan éve a magyar társadalomnak, ami viszonylagos békességben telt el...


Mi is történt az elmúlt, és a régmúlt években?

Vizsgáljuk meg kritikus szemmel, hova is tart, és tartott az ország.

Én Magyarország haláltusáját 1956-ra vezetném vissza. 1956-ban viselkedett ez a nemzet utoljára NEMZETKÉNT. Mintha gombot nyomtak volna meg.... a vörös csillagot kivágtuk a nemzeti lobogóból, puskát ragadtunk, és a földbe döngöltük a világ egyik legnagyobb, és katonailag legfejlettebb hatalmát, az akkori Szovjetuniót. Ha csak néhány napra is, de SZABADOK voltunk. Az már másik történet, hogy ezek a barbár kommunisták csak már már világháborús csapat mozgósítással tudtak minket, Attila és Árpád nemzetségét legyőzni.

De mit is jelent a szó hogy szabadság? Elgondolkodtál e már rajta...

A leglényegesebb kérdésem hozzád az, hogy szabadnak e érzed magadat. Ha igen, akkor zárd be az ablakot, és ne olvass többé szabotőr blogot, akkor se, ha tetszett amit láttál. Akkor még nem vagy ébren, ha szabadnak érzed magadat. Hogy lehetnél szabad így, hogy nap mint nap, szolgamunkát végeztet veled a Tesco, az Auchan, alamizsnáért, amiből aztán nyögöd a kényszeresen felvett hiteled...

Ez volna a szabadság?! Nem hiszem...

Akkor mit is jelent a szabadság...

Ne értsetek félre, attól szabad vagy, hogy törvényeket követsz, és adózol. De mindezt ésszerűen, megfelelő fizetséggel, élhető országban kell tenned!

Az a szabadság, amikor holmi IMF-ek nem szabnak nekünk feltételeket olyan hitel visszafizetéséről, amit a mi "kormányunk" népszavazás nélkül kért.

Remélem kezditek érteni...

Tehát, az igazi Magyar NEMZETET 1956-ban keresztre feszítették... meghalt... koporsóba zárták. Ott várja azóta is a feltámadást.
56 után születési mutatók csökkenni, a halálozási viszont nőni kezdett. Mindenkinek a karrier, a kocsi, a drága ruha lett a fontos. De még így is fenn tudtuk magunkat tartani!
Aztán a rendszer (módszer/gengszter) váltáskor valami megtört...
A születés óriási mértékben csökkent (és azóta is folyamatosan, van település ahol a romák már többen vannak mint az őshonos magyarok...) a halálozás nőtt.

Négy évenként választgattunk, a semmiért, hallgattuk ahogy azt mondják, majd a mi fiainknak lányainknak jó sora lesz már. És MINDEN korosztály ezt hallja...
Ilyen csomagok, olyan hátizsákok, megszorítások jöttek, semmi eredményt nem mutatva...
A bérek nem változtak, az árak és a kiadások nőttek.
2006-ban az utolsó leheletünkkel megpróbáltuk elkergetni az akkori hatalmat.... sikertelenül. Az első IMF kölcsön óta depressziós a társadalom. A devizahitelesek az utcán kötnek ki, egyre több az öngyilkos, a népesség fogyása az indiánokéval vetekszik...

Szerintetek ez szabadság?

Jött egy kormány. Egy kormány, ami újabb hitelt vett fel. Egy kormány, ami holnaptól minimum 8 új adót vezet be... a béreket befagyasztotta, az orvosokat elűzi...

A magyar nemzet kómában van... Az emberek nem mosolyognak. Teszik a dolguk. Éhbérért dolgoznak, de a kevés megkeresett pénzüket sem ételre, hanem a sárga csekkekre, az élősködő cigányok segélyére, és a politikusok luxus nyaralására keresi...

Nem kell ahhoz diploma hogy lássa az ember, hatalmas bajok lesznek....

Az éppen felvenni készülő hitel már azt a célt szolgálja minden bizonnyal, hogy az állam a kiadásait tartani tudja.... érted? A KIADÁSAIT! Magyarul: Te megkapd a fizetésed, a nyugdíjas a nyugdíját... DE! A felvett hitelt KAMATOSTUL kell visszafizetni! És ezt ki teszi meg? A dolgozó társadalom.
Az a dolgozó ember, aki már így is HÁROM nyugdíjas nyugdíjáért dolgozik!!!!

Nem beszélve az új adókról, amit szintén nekünk kell kinyögni.

2011 kétségtelenül egy végállomás. A jövő évtől új fejezet nyílik a történelem könyvekben. Csakis rajtunk múlik, hogy visszataláljunk őseink útjára, harmóniában éljünk a természettel, nemzetként együttműködve. Vagy a teljes pusztulás vár ránk.

Biztatásként annyit elmondanék, hogy nagypapám azt mesélte nekem, hogy mikor Budapesten járt abban az időben, senki sem mosolygott. Mindenki komor volt, a nemzet depressziós, és mindenki csak túlélt.
Ezek az idők az 1956 előtti hónapok voltak...

A magyar sokáig tűr...
De ha feláll, és az asztalra csap, megnyílik a föld és az ég, Attila és Csaba, a honfoglalókkal, Rákóczi kurucaival, a 48-as huszárokkal, a Doni hősökkel és az 56-os srácokkal együtt levágtat a csillagösvényen, és beleköltözik a szívünkbe a lelkünkbe, és akkor az Isten óvja minden ellenségünket...

Boldog új évet mindenkinek!

KIRA

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése